Részlet Kővári Péter Drogos voltam c. könyvéből.

Nemrég átgondoltam, hogy miket írtam le, viszont egyvalamit nagyon kifelejtettem!

Sosem írtam le teljesen, hogy milyen az, amikor véget ér a buli, mikor vége van a cuccnak, mikor lejössz róla, azaz lejövök róla.

Egy mondatban összefoglalva: kurva szar!!! 😀

Az első ilyen megtapasztalásom a legelső ekimnél volt. Amilyen gyorsan beütött a Dark Side discós buliban, olyan gyorsan kiment kb. 3 óra múlva. Táncolok, táncolok és egyszer csak hopp, már nem érzem a boldogságot, a jót, hogy minden rendben, jól vagyok. Hirtelen csak ott vagyok a tánctéren, és már nincs miért táncolni, már nincs okom a vidámságra (mondjuk addig sem volt, csak az eki adta a kémiai boldogságot), aztán abba is hagyom, mert már nem olyan jó, már semmilyen, és nem jó, hogy nem jó, mintha ismét elvesztettem volna a szerelmem. 🙂 Kimegyek haverokhoz a szabadtéri részre, és dumálunk kicsit, hogy igen, ez ilyenkor nem jó.

Ez az első ilyen lejövős alkalom az elkövetkezőkhöz képest egész tűrhető volt, sőt! Nem is volt para. Hazamentem, aludtam egyet és ennyi.

Természetesen a sorsom eldőlt. Annak ellenére, hogy L haverral megbeszéltük, csak egyszer fogjuk kipróbálni, és felhatalmaztuk egymást, hogy ha még egyszer akarnánk, akkor a másik pofán vághatja azt, aki akarja tolni megint, ez nagyon gyorsan a feledésbe merült, és már teljes természetességgel terveztük a következő alkalmat.

A következő ilyen Dark Side-os buli a rákövetkező héten már egy Playboy-nyuszis eki kíséretében zajlott, aminek ugyanúgy lett vége, mint az előzőnek: volt-nincs, ennyi.

Ami ezután jött, a következő buliban, azt senkinek sem kívánom!

A többiek ki akarták próbálni a speedet, és természetesen én is, de az eki nagyon tetszett, én nem is akartam mást, nekem az volt a legjobb. De nem csak azért, mert ez volt az első drogos élményem, hanem mert pont azt az érzést adta, amire szükségem volt, amit mindig is szerettem, a boldogságot, a szeretetet. Szóval speedezni akartak a többiek, hát ebből én sem maradhattam ki, így vettünk egyet, és négyfelé osztottuk el. Plusz én még vettem mellé egy ekit. Elsőnek az ekit toltam el, majd rá pár órára, mikor kezdtem lejönni róla, rátoltam a speedet az ismételt Dark Side-os estén. Akkor egy Halloween party volt, ami 12 órás, 8 kilót fogytam, 🙂 olyan szinten szétszedett a cucc… és itt jött az első legrosszabb élmény.

Haver a discóban elkezdett parázni, hogy le akarnak szúrni minket, meg ez is néz, meg az is, és szinte az összes haverra ráhozta a paraflesst, aminek az volt az eredménye, hogy már én is azt láttam, hogy távolodik el tőlem a tömeg, és húú bazzeg, gáz van, és ez ment egy darabig. Féltem és már nem tudtam táncolni sem, nem engedelmeskedtek a lábaim, remegtek kicsit, és teljesen erőtlen lettem. Majd kb. 1 órányi ilyen folyamatos félelem után összeszedtem magam, lesz, ami lesz alapon, és otthagytam mindenkit a gecibe. Lesz, ami lesz, én elmentem! Kimentem a dizsiből, és érdekes, senki nem akart bántani, és persze a hazaúton még néztem visszafelé, hogy nem-e követnek, de nem. Hogy otthon mi volt, meg aludtam-e, azt nem tudom, de ez már így elég szar volt.

Visszagondolva, itt a legnagyobb rosszat a haver okozta, mert mindenkit beparázatott, de ezt az egészet valójában a speed okozta. Ennek a szarnak volt a legrosszabb lejövője, bármikor. Speed közben felpörgés van, kevés boldogsággal meg szeretetflessel, nem úgy, mint az ekinél. Inkább pörget, mint a vadállat, kényszeres mozgás, meg duma, semmi fáradtságérzet, aztán ez a végére jól befeszít. Jön a „Látják rajtam, hogy kész vagyok?” meg a világvége-érzés. Olyan, mintha a lelked kiszívták volna, és olyan hullának, fásultnak érzed magad, tényleg világvége-hangulat, nagyon rossz!

Totális letargia, semmi sem jó, vége az esti pörgésnek, menet hazafelé, kellemetlen világosban, már ha az van és nem borús az idő, de az mindegy is, szar akkor már minden. Természetesen alvás már nincs, felejtsd is el! Álmatlanság van. Becsukod a szemed és semmi. Pörög az agyad mindenen. Milyen volt, hogyan volt az éjszaka, kéne aludni, nem tudsz aludni…

Minden lejövést nem írok le, mert sok ilyen volt a 17 év alatt. A lényeg, hogy a lejövetel piszok szar. Mint mikor piázik az ember, és szar a másnap, hát itt is, csak még szarabb. Tudod, hogy nem kellett volna, és még törvénytelen dolgokat is művelsz, és tudod meg érzed, hogy ez olyan szinten bassza szét a tested, az életed, és akkora bűnt követsz el, hogy magad alatt vagy teljesen. Persze az elején még nem, de mikor már 2-3 éve nyomtam szinte minden hétvégén a bulikat, a speedezést, akkor volt, hogy a falba vertem a fejem a reggeli buli utáni fürdőzésnél a fürdőszobában, hogy már megint és megint és megint, és már nem akarom, de mindig megyek és megyek és cuccozok és bulizok és elkapott, benne vagyok a csapdában, nem tudok kijutni ebből a folyamatos drogozásból. 🙁 .

De én okos vagyok, és megtaláltam a megoldást ezekre a rettenet lejövésekre meg másnapokra. 🙂

Egyik az, hogy speed után a legjobb volt, hogy utána otthon maszti ezerrel, meg pornónézés. Mikor meg volt csajom, akkor kúrás. Ezek teljesen elterelik a figyelmet és jó. Pótolja mindazt a lelki „szárazságot”, amit az este a pörgetős, befeszítős speed vagy bármi más pörgetős cucc okozott, mert azok valahogy teljesen odavágnak lelkileg. Nagy fless után mélyre zuhanás.

Egy másik megoldás, hogy mindig úgy mentem pörgős buliba, hogy kötelezően füvet is vettem, és vagy már közben toltam vagy utána, nyugiból, mert az lenyugtat.

A legjobb meg eddig a ketamin volt.

Emlékszem egyszer, hajógyári coronitás bulin, szottyadék dizájner drog, valami pörgetős kristályos szar, aminek a hatása leginkább a speedhez volt hasonló, és reggelre már befeszített ez is, mint állat. Ekkor szereztem ketamint/icát, és csak egy-egy kulcsnyi az orrba és teljes nyugalom. Emlékszem, mintha kábé a tengerparton lettem volna.

Persze ezek pillanatnyi vészmegoldások voltak, hogy enyhítsem a lejövetelt, így mikor már a nyugi szer is kiment, akkor szintén ott maradt a józan állapot, és bár már nem befeszülten, hanem „csak” egy jókora bűntudattal kellett szembenéznem a jövővel, magammal, másokkal és természetesen titkolni, hogy mik történnek, mert kell, hiszen ki tudta, hogy drogozok? Ki tudhatta? Senki! Max. akikkel drogoztam.

Szóval nagy árat fizetsz azért, ha drogozol! Az a pár óra, ami jó, azután jön a lejövetel, ami piszok szar, mikor megszűnik a hatás, és jön az utóhatás, ami nem olyan, mint a pia, hogy egy-két nap és jól vagy, dehogy! Itt egy-két nap még semmi!

Hetek, hónapok kellenek, hogy összetedd magad, még ha nem is testileg, de lelkileg ott fog motoszkálni, hogy mi volt, meg milyen volt, és aztán ha már bűntudat nincsen, akkor meg jön a „Na, megyünk megint?”. Kevesen mondják ilyenkor maguknak, hogy nem…

* * *

Ha érdekel a teljes könyv, ide kattintva tudod beszerezni. Ebook és nyomtatott könyv formájában is elérhető.

(A kép illusztráció)