Úgy látszik, manapság tisztába kell tenni néhány alapfogalmat, mert ahogy látom megyünk abba az irányba, mint a meleg, leszbi, roma vagy fekete emberek megszólításának a milyensége, hiszen érzékeny mindenki és senkit nem szabad megbántani.

Sok esetben abszolúte jogos, mint mikor a fekete embereket rabszolgaként „nigger”-nek szólították és beleivódott egyfajta nagyon degradáló érzelmi töltet a kifejezésbe, vagy a melegeknél a buzi, esetleg köcsög, kancsó, bár szerintem ezt sok esetben nagyon jól el lehet viccelődni, és az sem mindegy ki, hogy mondja ki ezeket a kifejezéseket vagy milyen kontextusban olvasunk, hallunk róla.

És hogy a témánál maradjunk az „Idegen Szavak és kifejezések kéziszótára” szerint a drogos jelentése: kábítószeres, kábítószer-élvező.

Ezen nincs nagyon mit tovább magyarázni. Ha használod, kábszeres vagy, tehát drogos, ha meg nem, akkor nem. Persze megkülönböztetünk drogfüggőt vagy csak alkalmi használót, mint ahogy az alkoholnál is az alkoholistát vagy a „csak iszogat néhanapján” illetőt.

Viszont egy érdekes kérdés, hogy akkor most drogfüggő az is, aki csak néha napján fogyaszt? Mert van némi rendszeres fogyasztó kicsengése ennek a drogos szónak.

Ahogy én tapasztalom a köznyelvben a drogos szó mára a rendszeres fogyasztót jelenti, akit tekinthetünk függőnek, mert sajnos tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor már az van, mint ahogy az alkoholnál is: aki rendszeresen naponta vagy kétnaponta megiszik pár sört vagy 1-2 pohár bort, annál már igencsak kialakul a függőség. Persze ilyenkor még könnyebb megszakítani ezt a káros szokást, de ugyanúgy meg fognak jelenni mindkét esetben, minimum a lelki függőség tünetei az utóhatás, hogy azért ejj, de jó lenne ma meginni egy jó hideg sört vagy bort, vagy de jó lenne egyet tekerni és eltolni lefekvés előtt csak úgy nyugiból, vagy ha már megyünk partyzni, „rave-elni”, kéne pár bogyó is nem? Hiszen attól olyan jó a party, meg aztán after után már kéne is egy kis zöld is vagy nyugtató/altató, hiszen attól olyan jól tudok aludni vagy egyáltalán tudok aludni. Aztán ha nem lehet, jön egy kis álmatlanság, azaz alvászavar egy-két-három napig vagy egy hétig, meg a buli sem akkora buli már…

Lehet érzékenynek és megbántottnak érezni magunkat, mikor nyomjuk a cuccot ezerrel, és azt mondják ránk hogy drogos(!) vagy az alkoholistából előtörhet egy jókora dühkitörés, ha nevén nevezik, de mégis miért bántó ez nekik? Sajnos nagyon egyszerűen azért, mert érzékeny pontot találtak el. Az igazság fájni tud bizony, nagyon fájni, mikor a „tyúkszemünkre” lépnek és akkor elkezdünk kiabálni meg kígyót-békát ontani a másikra vagy másokra, de sajnos attól még ott marad a szomorú igazság, amivel szembe kellene nézni és kezelni, hiszen ha rendben levő dolognak tartaná az illető, akkor nem érintené érzékenyen ez a fajta megszólítás.

Zárójelben megjegyzem: van, aki tudja magáról, hogy drogos, de lehet mondani kábszeresnek vagy anyagosnak vagy függőnek, kinek hogy tetszik, mégse érinti kellemetlenül ez a kifejezés és nemcsak a kontextus vagy a kommunikáció milyensége miatt. Én pont ilyen voltam, sőt! Már pár alkalom után tudtam, hogy az vagyok és szar volt nagyon, de nem tudtam kimászni belőle 17 évig, csak engem egyszer se érintett ez kellemetlenül, de még a haverjaimat sem. Tudtam, hogy drogos vagyok és ez nem normális, ez egy szar dolog, minden téren. Szar, ha az embernek anyagozni kell ahhoz hogy jól legyen, hogy ellazuljon, hogy felpörögjön, hogy egy olyat szexeljen, amilyen józanul még soha nem volt, hogy egy darabig ne tudjon a problémáiról, hogy ez legyen életében a legjobb dolog, amiért érdemes élnie, még ha nem is vallja be magának, mert ez egy nagyon kemény dolog, tudom…

* * *

Ha kíváncsi vagy, hogyan és honnan alakul ki a függőség, és megismernéd a történetem, itt találod a könyvem.