2014. március 20.
Szépen mondva pocsék az élet! Mikor cuccoztam, azt hittem, hogy a normális élet a könnyű és unalmas út, tévedtem! Hatalmasat tévedtem!

Sokkal nehezebb szembenézni mindazzal, ami van vagy ami nincs. Úristen és rohadt nehéz! A drogos élet az szenvedés, de folyamatosan jól érzed magad, mert be vagy állva. Így vagy úgy, de be vagy állva, és csak a jó érzésre, jó dolgokra koncentrálsz, menekülsz a rossztól.

Na de józanul meg akarod oldani a problémákat, csak vannak olyanok, amik igazán nehezek, és hosszú kitartó odafigyelést, munkát igényelnek, hogy megoldódjanak.

Na és akkor itt van a szokásos Magyarországon vagyunk duma. Igen, és nem sok a pénz, meg az árak is az egekben, ami nem tesz túl jót az emberek idegrendszerével, többek között az enyémmel sem. Most azért így visszagondolva, mekkora kis gagyi ember voltam, hogy az átlagembereket néztem le, meg hülyének! Most látom csak igazán, hogy azok a valódi hősök, és kitartanak, még a legnehezebb időkben is, drog nélkül. Piát már meg sem említem, nemrég ittam egyszer-egyszer, de az is pocsék volt, nem éreztem jól magam, sőt, nagyon rosszul voltam. Még fűvel is kínáltak, mármint kínált egy ismerősöm, akivel megittam pár feles házipáleszt, de nem kértem belőle. Megnéztem, megszagoltam és nem kértem. Tudtam, hogy hova vezetett, hogy még mindig rosszul vagyok, nem tettem olyanná az életem még, amilyet én igazán szeretnék.

Minek szívjak, minek drogozzak, így is marhára nehéz helyrebillennem. Nem is tudom valaha érezhetem-e még jól magam, mert egyenlőre inkább csak pocsékul vagyok, mint jól.