Ígéretemhez híven, elkezdem leírni azokat az első alkalmakat, mikor különböző drogokkal találkoztam.

Eki (ecstasy)

’95 nyara, augusztus. Akkor szakítottam életem első komoly barátnőjével, és nem voltam jól, mert szerelem volt az, és 8 hónapig tartott, de megcsalt… Ez nyár elején volt, én 16 éves voltam, és kiborultam, nem tudtam mit kezdeni magammal. Próbáltam helyreállni lelkileg, de nem ment.

Suliban nyári szünet volt, biciklizni meg kondizni eljártam, de ennyi. Barátaim nem nagyon voltak, mert akkor lett vége az általános iskolámnak, és lement az első éves szakmunkásom, mert oda mentem tovább. Tehát a régi arcok eltűntek az életemből, újak meg még nem voltak, csak kis haverok itt-ott, de senki olyan, akivel meg tudtam volna beszélni a bajaim. Aztán lettek újak… Összehaverkodtam pár sráccal, akik már akkor lejártak a Dark Side discóba, ami Újpalotán volt, vagy hol, és mesélték, hogy mekkora jó hely, megy a techno zene ezerrel.

Na, én megörültem, mert már akkor imádtam az elektronikus zenei vonalat, és örömmel vetettem bele magam egy ilyen hétvégi buliba, de ekkor még semmilyen drog nem jött szóba, akkor még nem.

Megvolt a hétvégi buli, szigorúan energiaitallal (Red Bull, Dark Dog). Na, de találkoztam ott több ismerős arccal, és láttam rajtuk, hogy van ott még valami más is, és sokkal jobban érzik magukat, mint én! Én már 1-2 óra tánc után fáradt voltam, annyira nem is dobott fel a zene, sőt, már csak azért táncoltam, mert mindenki más is. Szóval néztem buli közben az arcokat, és éreztem, láttam, hogy ők jobban vannak, nem fáradnak, nagyon jól érzik magukat, úgy néznek ki, mintha nem is ebben a valóságban lennének, izzadnak és nagyon jól vannak. Valahogy úgy érzik magukat, ahogy én még nem, de mintha ezt keresném. Jött is oda hozzám egy régebbről ismert arc, J, és el sem hitte, hogy én nem vagyok beállva, én meg csak naivan mondtam, hogy energiaital, energiaital. El sem hitte, na de mindegy. Bulinak vége, go haza, semmi különös.

Következő hétvége előtt már jöttek az új haverok, mert akkora barátok lettünk… Jöttek hozzám, dumáltak, mutogatták a Zsaru Magazinban levő drogos cikkeket, ezek vannak, nézd csak! Érdekes módon, addig nem is láttam sehol drogról szóló cikkeket, vagy csak nem érdekelt és átsiklottam felette.

Onnantól viszont kiszúrtam messziről, és olvasgattam őket, átéltem, hogy milyen lehet. Aztán hétvége előtt megbeszéltem az új haverokkal, hogy kipróbáljuk, de csak egyszer, és ha még egyszer akarjuk, akkor pofon vágjuk egymást, csak hogy kijózanítson, mert tudjuk, hogy nem szabad.

Emlékszem, én valahogy külön vonalon intéztem magamnak egyet, egy búgócsigás ekit, többiek meg egy másik dílertől hógolyósat. Eljött a várva várt hétvége, izgatottan mentünk a Darkba, és már készítettük útközben az ekit elő, hogy mielőtt beérünk, már bedobjuk. Én Gy-vel megfeleztem, de bénán, mert izgultam, féltem, így leharaptam a felét, mármint kevesebbet, mint a felét, és bent, mikor Gy már atom kész volt, és nem ebben a világban ropta a táncot, én még csak néztem, hogy a fene, most mi lesz, mert nekem kevesebb jutott, és az még nem tudott megcsapni.

Na de jött a segítség, P haverom odajött hozzám, és akart ő is ekit. Megbeszéltem vele, hogy egyet dobjunk be ketten. Szerencsére a dílerem is ott volt a bulin, így lebizniszeltem vele még egyet, egy koronásat, vagy más néven Rolexeset.

P-vel go be a WC-be, és már nem izgultam, odafigyelve precízen leharaptam a felét, majd a másikat odaadtam P-nek. Hát meglett az eredménye. Eltelt kábé 20 perc és beng! Emlékszem, hogy bedugtam a hangfalba a fejem és őrjöngtem! Mikor felnéztem, és ránéztem a többi emberre, éreztem, hogy végre úgy érzem magam, hogy jól.

Szeretet, megértés, feldobottság, zenefless és extázis, úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Örültem is, hogy na, O (volt barátnőm) most megnézhetsz, milyen jól vagyok, nem számítasz egy fikarcnyit sem, nincs szerelmi bánatom, és jól vagyok én nélküled, bánhatod, hogy egy ilyen jó pasit elengedtél!

Tartott is vagy 3-4 órán át, aztán vége, elvágták, ennyi, vége a nagy szépségnek, és fújj, ez így nem jó, már nincs is kedvem táncolni, nem is érdekel a zene, az emberek, már nincs meg a nagy empátia, csak üresség és a régi énem. Üresség, bénaság, a szerelmi bánat visszatért, semmi megoldás semmire, csak néhány óra volt, amiben elhittem, hogy minden rendben, és szép és jó minden és mindenki. Kis dumcsi az új „haverokkal”, hogy áh, ez a rossz, hogy vége, de én ezt annyira még nem is értettem, fel sem fogtam, hogy mi lesz még ezután, mibe csöppentem bele, milyen út áll még előttem. De ők, azok a régebbi ismerős arcok már tudtak valamit, mert nem ez volt az első alkalom nekik…

Go haza, alvás, pihi, aztán találkozás a haverokkal, és már beszéltük is a következő hétvégét. Újabb adag felpörgetővel és új cuccal megbolondítva. A pofon meg elmaradt, de minek is lett volna, minden jó volt, nem is értettük, hogy mi a rossz abban, amit csinálunk, milyen hatással lesz az életünkre…