’95 nyara, egy budapesti szórakozóhely, szerelmi bánat és egy búgócsigás ecstasy tabletta.
Innen indult annak a tökéletesen átlagos magyar középiskolás srácnak a története, aki (rém)álmában sem gondolta volna, hogy a drog még két évtizeddel később is része lesz majd a gondolatainak és ezáltal az életének.
A Drogos voltam egy blogkönyv, amelyet a szerző 2012-ben kezdett el írni, amikor is eldöntötte, hogy kerül, amibe kerül, leteszi a drogot és felszámolja a korábbi életét. Eldönteni egyszerű volt, kivitelezni már annál kevésbé…
Az olvasó ezt a küzdelmet követheti végig, sok sztorival, érdekességgel, hol vicces, hol szomorú, hol szívszorító részekkel, de mindenképpen sok-sok tanulsággal. A kötet végén pedig egy interjú található a szerzővel, amely napjainkban készült.
Ez a könyv nemcsak egy a többi közül, hanem egy egyedi, hiánypótló anyag, őszinte és nyers megszólalás egy olyan tabutémában, amilyen a droghasználat.
Mert Magyarországon még mindig elképesztően keveset beszélnek nyíltan a drogokról és a droghasználatról – pláne azok, akik átélték.
Szóba kerül felszínesen itt-ott, de ha valóban része lesz az életünknek valamilyen módon, akár úgy, hogy kiderül, hogy a gyermekünk nemcsak kipróbálta, hanem rendszeresen használ valamit… fogalmunk sincs, mi történik, hogy történhetett és egyáltalán mi is ez.
A „Drogos voltam” nem szakértői könyv, nem fikció és nem valamiféle álszent tanmese. Ez egy valódi ember története. Egy volt szerhasználóé, aki teljes őszinteséggel meséli el, hogyan lett a drog az élete – és hogyan tudott mégis kiszállni belőle.
Ez a könyv azoknak szól, akik voltak már mélyen.
És azoknak is, akik sosem értették, hogyan kerül valaki oda
Nagyon nagy segítség a kívülállók számára, hogy kicsit jobban megérthessük az ő világukat. (D.D.)
Betekintés egy idegen és irtózatos szubkultúrába (D.S.)
Ez egy elképesztő biznisz, emberi életekkel játszanak, és bármikor meghalhatsz. Tényleg csoda, hogy ez a pasi túlélte. (K.A.)
Maximális tiszteletet érzek, amiért erről ilyen nyíltan beszélt/írt. (K.T.)
Kiadói előszó
Szerzői előszó
Mit tartasz a kezedben?
1. Első hónapok drogmentesen
2. Első találkozás az egyes drogfajtákkal
3. Leszoktam
4. Ismét kívánom
5. Még mindig drogmentesen – B.Ú.É.K 2014.
6. Eldöntöttem, hogy ismét drogozni fogok
7. Méregtelenítve
8. Hat éve drog nélkül
9. Szerelmes napok
10. Halloween egy kis fűvel
11. Hogyan lehet leszokni a drogról?
12. Tanulságos esetek, leggázabb helyzetek – szösszenetek a drogos időszakból
13. A jelen: váratlan happy end és végszó
Interjú a szerzővel
Szójegyzék
Ígéretemhez híven, elkezdem leírni azokat az első alkalmakat, mikor különböző drogokkal találkoztam.
Eki (ecstasy)
’95 nyara, augusztus. Akkor szakítottam életem első komoly barátnőjével, és nem voltam jól, mert szerelem volt az, és 8 hónapig tartott, de megcsalt… Ez nyár elején volt, én 16 éves voltam, és kiborultam, nem tudtam mit kezdeni magammal. Próbáltam helyreállni lelkileg, de nem ment.
Suliban nyári szünet volt, biciklizni meg kondizni eljártam, de ennyi. Barátaim nem nagyon voltak, mert akkor lett vége az általános iskolámnak, és lement az első éves szakmunkásom, mert oda mentem tovább. Tehát a régi arcok eltűntek az életemből, újak meg még nem voltak, csak kis haverok itt-ott, de senki olyan, akivel meg tudtam volna beszélni a bajaim. Aztán lettek újak… Összehaverkodtam pár sráccal, akik már akkor lejártak a Dark Side discóba, ami Újpalotán volt, vagy hol, és mesélték, hogy mekkora jó hely, megy a techno zene ezerrel.
Na, én megörültem, mert már akkor imádtam az elektronikus zenei vonalat, és örömmel vetettem bele magam egy ilyen hétvégi buliba, de ekkor még semmilyen drog nem jött szóba, akkor még nem.
Megvolt a hétvégi buli, szigorúan energiaitallal (Red Bull, Dark Dog). Na, de találkoztam ott több ismerős arccal, és láttam rajtuk, hogy van ott még valami más is, és sokkal jobban érzik magukat, mint én! Én már 1-2 óra tánc után fáradt voltam, annyira nem is dobott fel a zene, sőt, már csak azért táncoltam, mert mindenki más is. Szóval néztem buli közben az arcokat, és éreztem, láttam, hogy ők jobban vannak, nem fáradnak, nagyon jól érzik magukat, úgy néznek ki, mintha nem is ebben a valóságban lennének, izzadnak és nagyon jól vannak. Valahogy úgy érzik magukat, ahogy én még nem, de mintha ezt keresném. Jött is oda hozzám egy régebbről ismert arc, J, és el sem hitte, hogy én nem vagyok beállva, én meg csak naivan mondtam, hogy energiaital, energiaital. El sem hitte, na de mindegy. Bulinak vége, go haza, semmi különös.
Következő hétvége előtt már jöttek az új haverok, mert akkora barátok lettünk… Jöttek hozzám, dumáltak, mutogatták a Zsaru Magazinban levő drogos cikkeket, ezek vannak, nézd csak! Érdekes módon, addig nem is láttam sehol drogról szóló cikkeket, vagy csak nem érdekelt és átsiklottam felette.
Onnantól viszont kiszúrtam messziről, és olvasgattam őket, átéltem, hogy milyen lehet. Aztán hétvége előtt megbeszéltem az új haverokkal, hogy kipróbáljuk, de csak egyszer, és ha még egyszer akarjuk, akkor pofon vágjuk egymást, csak hogy kijózanítson, mert tudjuk, hogy nem szabad.
Emlékszem, én valahogy külön vonalon intéztem magamnak egyet, egy búgócsigás ekit, többiek meg egy másik dílertől hógolyósat. Eljött a várva várt hétvége, izgatottan mentünk a Darkba, és már készítettük útközben az ekit elő, hogy mielőtt beérünk, már bedobjuk. Én Gy-vel megfeleztem, de bénán, mert izgultam, féltem, így leharaptam a felét, mármint kevesebbet, mint a felét, és bent, mikor Gy már atom kész volt, és nem ebben a világban ropta a táncot, én még csak néztem, hogy a fene, most mi lesz, mert nekem kevesebb jutott, és az még nem tudott megcsapni.
Na de jött a segítség, P haverom odajött hozzám, és akart ő is ekit. Megbeszéltem vele, hogy egyet dobjunk be ketten. Szerencsére a dílerem is ott volt a bulin, így lebizniszeltem vele még egyet, egy koronásat, vagy más néven Rolexeset.
P-vel go be a WC-be, és már nem izgultam, odafigyelve precízen leharaptam a felét, majd a másikat odaadtam P-nek. Hát meglett az eredménye. Eltelt kábé 20 perc és beng! Emlékszem, hogy bedugtam a hangfalba a fejem és őrjöngtem! Mikor felnéztem, és ránéztem a többi emberre, éreztem, hogy végre úgy érzem magam, hogy jól.
Szeretet, megértés, feldobottság, zenefless és extázis, úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Örültem is, hogy na, O (volt barátnőm) most megnézhetsz, milyen jól vagyok, nem számítasz egy fikarcnyit sem, nincs szerelmi bánatom, és jól vagyok én nélküled, bánhatod, hogy egy ilyen jó pasit elengedtél!
Tartott is vagy 3-4 órán át, aztán vége, elvágták, ennyi, vége a nagy szépségnek, és fújj, ez így nem jó, már nincs is kedvem táncolni, nem is érdekel a zene, az emberek, már nincs meg a nagy empátia, csak üresség és a régi énem. Üresség, bénaság, a szerelmi bánat visszatért, semmi megoldás semmire, csak néhány óra volt, amiben elhittem, hogy minden rendben, és szép és jó minden és mindenki. Kis dumcsi az új „haverokkal”, hogy áh, ez a rossz, hogy vége, de én ezt annyira még nem is értettem, fel sem fogtam, hogy mi lesz még ezután, mibe csöppentem bele, milyen út áll még előttem. De ők, azok a régebbi ismerős arcok már tudtak valamit, mert nem ez volt az első alkalom nekik…
Go haza, alvás, pihi, aztán találkozás a haverokkal, és már beszéltük is a következő hétvégét. Újabb adag felpörgetővel és új cuccal megbolondítva. A pofon meg elmaradt, de minek is lett volna, minden jó volt, nem is értettük, hogy mi a rossz abban, amit csinálunk, milyen hatással lesz az életünkre…
0:55 és most sikerült lenyugodnom. Egész nap nagyon szarul voltam, utáltam mindent és mindenkit. Napközben, mikor mentem levelet feladni egy ismerősömnek, bárkit, akit láttam az utcán, legszívesebben agyonvertem volna.
A munkám kb. 2,5 óra alatt elvégeztem itthon, mert most home office-ban (is) nyomom, de alig tudtam elkezdeni. Szétkávéztam meg -energiaitaloztam magam, hátha jobb lesz, és toltam orrba B1-vitamint, mert az állítólag jót tesz a gondolkodásnak, meg nekem pótolja az orrba tolás a drogozhatnék flesst, de nem, nem javult a helyzet.
Rám jöttek sírógörcsök, és ez ment, aztán nagy nehezen megcsináltam a munkám, majd este 5 után elmentem bevásárolni, és még mindig tartott az utálat.
Nem tudom, mi volt, nagyon ritkán van velem ilyen. Aztán itthon bekajáltam és bealudtam. Nem tudom, mennyit aludtam, kb. fél órát, de mikor felkeltem, már jobb volt. Nem utáltam senkit, csak megdöglöttem volna simán. Ez ment egy darabig, és elegem lett, összeszedtem magam, és elkezdtem tornázni. Attól valamennyire jobb lett, közben ismét energiaital, meg B1 orrba, és jött a drogozhatnék fless, de nagyon. Elképzeltem, hogy most katit vagy 4-MEC-et tolok, itt vannak velem ismerősök, közben nyomattam veretős techno zenét, szobában, konyhában, fülesen, mindenhol és elvoltam. Nézegettem a régi első bekatizós videómat, meg a Vanessa Sukowski videót (amit éppen hallgattam), és csak jöttek az érzések, hogy milyen lenne, milyen lenne, és egy idő után valahogy elég lett, ami 0:55-kor érkezett el.
Megyek, kaját csinálok, aztán valamikor alvás.
Megkönnyebbültem, ezt a napot is kibírtam, és ismét jól vagyok, és nem drogoztam.
Esti zeném: Vanessa Sukowski – Artheater Köln (03.03.19)
A könyvet jelenleg két formában tudod megvásárolni:
Az első esetben a fizetés befejezése után rögtön megjelenik egy oldal, ahol azonnal letöltheted a könyvet 3 elektronikus formátumban: PDF, EPUB, MOBI.
Emellett e-mailben is elküldjük a letöltési lehetőségeket, valamint a vásárlásról készült számlát.
Ha nem kaptál e-mailt, kérjük, a Spam (Levélszemét) illetve Promóciók mappában is ellenőrizd. Mivel automatikus a küldés, így előfordul, hogy egyes levelező rendszerek biztonsági okokból ide teszik.
Előre utalás esetében az összeg beérkezése után küldjük ki neked e-mailben a letöltési linket és a számlát. Ez esetben lehetséges, hogy néhány napot igénybe vesz (de igyekszünk minél hamarabb reagálni).
A könyv magánkiadásban került kiadásra és terjesztésre.
Végh Brigitta egyéni vállalkozó
nyilvántartási szám: 58136078
adószám: 41896952-1-42
A könyvet jelenleg két formában tudod megvásárolni:
Jelenleg magánkiadásban, kizárólag ezen az oldalon érhető el a könyv. De tervezzük természetesen, hogy nagy könyvesboltokba is bekerüljünk (pl. Libri), de erre még konkrét időpontot nem tudunk mondani.
Nem, jelenleg csak elektronikus formában érhető el. De tervezzük a nyomdai verziót is, de ehhez még nincs konkrét időpont kitűzve.
Elérhetőségeink:
A könyv jelenleg csak elektronikus könyv formában érhető el (EPUB, MOBI és PDF).
A téma és a szókimondó stílus miatt 18 éven felülieknek ajánlott!
A könyvet kétféle áron is megvásárolhatod.
Ár: 3.500 Ft (normál ár)
Miért vedd meg a könyvet normál áron?
Ez a könyv nem csupán egy történet a drogról és a leszokásról, hanem egy őszinte és emberi beszámoló arról, hogyan lehet kimászni a mélypontról.
Ha elolvasod, betekintést kapsz egy olyan világba, amiről kevesen beszélnek őszintén – és talán választ kapsz arra is, hogyan lehet újrakezdeni akkor, amikor már minden reménytelennek tűnik.
Ez a változat azoknak szól, akik szeretnék megismerni a történetet, és elgondolkodni azon, mi minden rejlik az emberi erőben és gyógyulásban.
Ár: 5.000 Ft (támogatói ár)
Miért vedd meg a könyvet támogatói áron?
Ez a könyv nem szimplán egy kiadó projektje, hanem egy valódi újrakezdés története. Minden megvásárolt példány segít abban, hogy:
A támogatói kiadás megvásárlásával nemcsak egy könyvet veszel, hanem hozzájárulsz egy történet folytatásához.
Mivel mi sem szeretjük a kéretlen leveleket, így nem spamelünk és nem bombázunk pár naponta felesleges e-mailekkel. Később bármikor leiratkozhatsz, ha már nem érdekesek számodra a levelek.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevelünkre.
Bízunk benne, hogy értékesnek találod majd az e-maileket.
Copyright © Kővári Péter – 2025
Kiadó: Végh Brigitta
ISBN 978-615-02-4324-5