Sokat hallom, hogy egy drogfüggő örökké az marad, és ezt én sem gondoltam másképp, egészen addig, míg elkezdtük a könyvem nyilvánosság elé hozni.

Addig én is úgy gondoltam, hogy mivel folyamatosan ezen jár az eszem vagy ugranak be emlékképek a drogos múltamból, mikor tekerek egy cigit vagy felszívok egy csíkot vagy éppen benne vagyok a “jó” érzésben, hogy addig bizony függő vagyok! Na de majd ha nem lesz ez, akkor már teljesen gyógyult leszek és végre elmondhatom magamról, igen én leszoktam. De ez egy teljesen téves elképzelés volt! Saját magam helyeztem egy nyomorultabb helyzetbe, mint amiben vagyok! Saját magam értékeltem le azáltal, hogy én még drogos vagyok és nem az, aki már józan életű, stabil, talán boldog vagy boldogabb ember, így nem éreztem jól magam, kevesebbnek láttam önmagam, mint aki vagyok, mint a körülöttem élő drogmentes emberek.

Ez nagy hiba volt, de átgondoltam és arra jutottam, hogy hé! Ha nem drogozok, akkor nem vagyok drogos! Ha nem azon dolgozok, nincs olyan tevékenység az életemben, amit egy drogos csinál, amit csináltam, hogy intézek cuccot, tervezem a beszívást, a bulit, a haverokkal tolást, akkor én már nem vagyok függő! Nem függök attól a szartól, hiszen nem határozza meg az életem egy cseppnyit sem! Nem megyek el venni, nem tolom be, így hát nem vagyok függő és a jövőben sem leszek az, ha ezt így csinálom!

Ha összevetem, ami volt és ami lett, ég és föld! Én már 13 éve egy normális átlagember életét élem, aki már nem teker egyet vagy kettőt, akinek már nem kell szinte kötelezően drogozni ahhoz, hogy jól érezze magát pár órára.

Az emlékek azok vannak persze és nincs nap, hogy ne jutna eszembe vagy ne emlékeztetne rá valami, de hé! 17 éves “emléktáram” van! 17 évnyi “megoldáshalmaz” droggal. Drog a bánatra, drog az örömre, drog a bulira, drog a hétköznapokra, drog, drog, drog! De már nem! Már más megoldásaim vannak, már más utakon járok régóta és az emlékeim is szinte érzelemmentesek ahhoz képest, ami akkor volt, mikor leraktam ezt az egészet.

Szóval ne csapjuk be magunkat! Ha letettünk valamilyen káros szenvedélyünk és már egy ideje sikeresek vagyunk ebben, akkor nem vagyunk függők! A legjobb úton vagyunk és legyünk büszkék magunkra, nem érünk kevesebbet annál, mint akik vagyunk. A régi emlékek meg idővel szépen egyre halványabbak lesznek és egyre kevésbé lesz ránk hatással! Mindig lesznek rosszabb napok, de már nem vagyunk függők!

És aki tanul a múltjából, annak jobb lesz a jelene is és lesz egy reménytelibb jövője!

 

Szeretettel:
Kővári Péter