És mit mondanál egy szülőnek, akinek mondjuk most van egy 11 éves gyereke, persze nem drogozik, de úgy érzi, hogy valamit tennie kellene.

Fel kellene világosítania, beszéljen vele mindenképpen, minél hamarabb. Itt jön a prevenció, ami a mai világban, és itt Magyarországon nagyon-nagyon nincs elterjedve, sajnos, és ez kurva nagy probléma. Most ami megy a politikában, hogy tűzzel-vassal öljük meg, keressük, égessük el, kutassuk fel az összes dílert, meg a drogosokkal is úgy bánnak, hogy úristen… De prevenció nincsen. Tényleg az, hogy felvilágosítani, hogy elmondani, hogy mi van, képekkel megmutatni, valódi képekkel, akár videókkal, beszélni a következményekről… Igazából nincsen más fegyverük a szülőknek, csak az, hogy megértéssel, kedvességgel felvilágosítanak, információt adnak. Nincs más fegyverük, tényleg.

Meg hát egyáltalán nekik kellene először informálódni, nem? Szerintem simán van, hogy ők sem tudnak eleget.

Huh, igen! Igen, igen! Sok szülő tényleg nem tud eleget erről. Nem tudom, hogy azért, mert mi egy kommunista rendszerben felnőtt Magyarország vagyunk, vagy azért, mert nem akarnak ránézni erre az egészre. Abban az időben még nem volt annyira jelen a drog az iskolákban, mint most. Meg igazából én úgy gondolom, hogy Magyarország egy nagyon álszent, prűd ország, mármint az emberek. Ahogy viselkednek, amilyennek mutatják magukat. Mindenki azt mutatja, hogy nincsenek problémák, de ha két szót beszélsz vele, már kiderül, hogy romban van az élete és utálja az egész világot és legszívesebben meghalna… De, hogyha drogról van szó, akkor mindenki úristen, az egy ördögtől való dolog. Ami egyébként kb. igaz. De nem akarnak róla beszélni. Kb. mint a szexualitásról, azzal kapcsolatban is elég prűdként viselkedünk, és akkor még az angolokra mondjuk ezt… És pont ezért nem néz rá senki. Aztán, ha beüt a baj a gyereknél, azzal sem tudnak szembenézni, csak próbálják a szőnyeg alá söpörni, hogy az biztos nem az… Egyszerűen nem néznek rá a világra, hogy mi folyik körülöttük. Szóval mindenképpen annyi lehetőségük van, hogy informálják a gyereket.

Meg hogy ők maguk nézzenek szembe azzal, hogy ez egy probléma lehet, és fel FOG merülni.

Igen, először is nekik kellene felfogni, hogy ez egy valós dolog a világban. Ezek valós dolgok és megtörténnek és a te gyerekeddel is meg fog történni. Vagy legalábbis ott lesz a helyzet, és döntenie kell majd a gyereknek egyedül, és nem lesz ott a szülő. És amikor megkínálják egy szál jointtal, vagy éppen egy csík speeddel, vagy most már ugye kristály vagy franc tudja, milyen anyagok mennek, akkor a gyereknek kell azt mondania, hogy NEM. Amikor még a haverok is azt mondják, hogy de mi van veled, hát tök jó, hát mi is csináltuk és nézd meg… De nem, neki látnia kell a mögöttes tartalmat, hogy utána mi fog történni, a következményeket. Én szerintem ez kurva nehéz dolog, főleg gyerekfejjel…

Ráadásul egy olyan fiatalnak kell ezt a döntést meghoznia, aki vidám, egész nap pörög, jól érzi magát, és mindenre azt gondolja, hogy csinibini és a világ tök jó hely. Ami egyébként rohadt jó dolog, és ez kell is, ilyennek kell lennie. Viszont neki ott még sok mindent fel kell ismernie, hogy nem teljesen így működnek a dolgok, és olyan dolgok is vannak a világban, amitől jobb, ha távol tartja magát, mert tönkre megy az élete… De ezt még el sem hiszi.

Olyan rossz, hogy ebben a korban kell egy olyan döntést hoznia, vagy egy olyan szituációba kerül, amire még nincs felkészülve valójában a korából adódóan. Még nincs felelősségtudata, nem olyan stabil… mert gyerek. Ez durva tényleg.

Igen. És gyerekként, ha megnézem, nagyon érdeklődő az ember a világ felé. Egy csomó minden új. Ahogy a kisgyerek nő fel, ugyanúgy a kamasz is még rácsodálkozik dolgokra, és olyan dolgokat csinálhat, tehet meg, amit korábban nem. Pl. elmehet olyan szórakozóhelyre, ahová korábban nem engedték be. Aztán a hormonok jönnek, és belép az életébe a szexualitás, a párkapcsolat, a csajok/pasik meg a bulik… Ezt így tudnia kell kezelni. És rohadt nagy a kísértés, mert mindenre kíváncsi.

Én megmondom őszintén, nem is tudom, hogy egyáltalán van-e olyan ember, aki azt tudja mondani, hogy nem. Az tényleg nagyon okos vagy olyan háttérből indul. Vagy akár bele se keveredik ilyen szitukban. De már sajnos a legjobb helyeken is ott van. Lehet egy gazdag, lehet egy szegény család, lehet egy tök kiegyensúlyozott valaki. Bár én azt gondolom, hogy azért egy jobb családi háttérrel sokkal kevésbé vannak ennek a veszélynek kitéve a gyerekek, és sokkal könnyebb jól dönteni, ha nincsenek komolyabb problémái az életében.

Én elég szegény családban nőttem föl (bár akkor még átlagosnak mondták, ma már nagyon szegénynek számítana), és ott azért a pénzprobléma nagyon jelen van a mindennapokban, még egy gyereknél is. Amikor anno nem is tudom, kaptam 20 forintot, hogy vegyek kaját magamnak napközben, és abból tudtam venni legjobb esetben két szendvicset, azért éreztem, hogy határok közé vagyok szorítva. És ez végigkísérte az életem. Ha anyagi biztonságban nő fel a gyerek, szerintem az is nagyon közrejátszik abban, hogy ne nyúljon a drog felé. Nincs meg az a szar érzés benne, az a bizonytalanság, az a csóróság. Mert az azért beleviszi az embert ebbe a másikféle életbe.

Részlet Kővári Péter Drogos voltam című blogkönyvéből. Az interjú teljességében a könyv végén olvasható.